Mi az a Legionella és hogyan terjed?
A Legionella baktérium felfedezése egy 1976-os philadelphiai járványnak köszönhető. Azóta megismertük a baktérium ökológiáját, szaporodását, patomechanizmusát. A Legionella nemzetségbe tartozó baktériumok az ún. legionellózis okozói, amely súlyos, esetenként halálos kimenetelű tüdőgyulladásos megbetegedések összessége.
A Legionella baktérium apró vízcseppek, ún. aeroszolok útján terjed és jut a légzőrendszerbe. A fertőzés emberről emberre nem terjed, ivóvízként fogyasztva sem kaphatunk legionellózist, azonban az 5 µm-nél kisebb fertőzött cseppek inhalációja elősegíti a baktérium emberi szervezetbe jutását. Minél több baktériumot lélegzünk be, annál nagyobb lesz a legionellózis kialakulásának kockázata. A megbetegedés kockázata, a betegség lefolyása, súlyossága függ magától a baktériumtól, annak fizikai-biológiai jellemzőitől.
Mostanáig 65 fajt írtak le a kutatók, közülük 26 faj humán kórokozó, közöttük a legsúlyosabb betegséget okozó Legionella pneumophila (annak is 1-es szerotípusa) a legveszélyesebb fajtája a legionelláknak.
A környezetben gyakorlatilag bárhol megtalálhatók, különböző vizekben, talajban, komposztokban, stb., azonban természetes körülmények között általában nem kompetitívek. Elszaporodásuknak kedveznek az ember által épített vizes környezetek pl. ivó- és használati melegvíz rendszerek, hűtőtornyok, medencék, stb., különösen, ahol 20°C-nál melegebb víz található és a rendszer képes az aeroszol termelésre.
Az épített vizes rendszerek azért is kedveznek a megtelepedésüknek, mert a csövekben olyan szerves és szervetlen anyagok halmozódnak fel, amely elősegíti szaporodásukat, túlélésüket, nem szólva a csövek falán kialakuló és védelmet biztosító élőbevonatokat (biofilmeket).
Kik fertőződnek meg?
A legionellák elméletileg bárkinél okozhatnak problémát. A gyakorlati tapasztalat azonban az, hogy a gyenge immunrendszerű egyének fogékonyabbak a fertőzésre. A fogékony személyek között szerepelnek a valamilyen egyéb alapbetegség miatt gyengébb immunrendszerű egyének és természetesen a koraszülött, újszülött és az idősebb korosztály is.
A több évtizedes vizsgálatok azt is megállapították, hogy a fogékony egyének életmódja (pl. alkohol fogyasztás, dohányzás) is hozzájárul a fertőzés kockázatának növekedéséhez, továbbá nemi különbségek is megfigyelhetők: a férfiaknál magasabb a fertőzés kialakulása.
Mik a betegség tünetei?
Ha valaki Legionella baktériummal fertőződik, mint minden kórokozónak, annak is van egy min. 3-6 napos lappangási ideje. Lehet könnyebb lefolyású (náthaszerű), de lehet súlyosabb formájú ún. legionárius betegség, amely erős influenzaszerű tünetekkel jár és súlyos tüdőgyulladásos megbetegedésbe fordul át.
Jelenlegi ismereteink szerint a betegek kb. 30%-nál enterális (hasmenés, hányás, hasfájás) tünetek is társulnak, sőt az sem ritka manapság, hogy a fertőzött egyénnek nincsenek légúti tünetei, hanem az enterális problémák jellemzők.
Melyek a kockázati közegek?
Legionella baktérium előfordulására kell gondolni minden olyan vizes rendszer esetében, ahol a vízhőmérséklet 20-50°C között van, aeroszol képződik, fennáll a pangó vízterek kialakulásának esélye.
Kockázattal azok a létesítmények rendelkeznek, amelyek a felsorolt feltétel rendszerből legalább egyet tartalmaznak. Példák a kockázati közegekre:
- ivó- és használati melegvíz rendszerek (fokozottan egészségügyi, szociális intézmények, szálláshelyek, sportközpontok, büntetés végrehajtási intézetek),
- melegvizes medencék (aeroszolt képző, 30°C-nál melegebb medencék),
- nedves hűtőtornyok.
Legionella kockázatértékelés készítése
A 49/2015 (XI.6.) EMMI rendelet alapján azokban a létesítményekben, ahol kockázati közeg található, kockázatértékelést kell végezni szakemberek segítségével, megadott szempontrendszerek által.
Szükséges ehhez a kockázati közeg műszaki jellemzőinek ismerete, akkreditált vízmintavétel és vizsgálat, melyekkel egy komplex kockázatértékelési dokumentáció elkészül, amelyet bizonyos időközönként (a kockázat fokozatától függően) felül kell vizsgálni.
Számos tényező ismert, amelyet egy kockázatértékelés során figyelembe kell venni: aeroszol képződés, expozíció mértéke, fogékony személyek száma, stb. és maguk a laboratóriumi vizsgálatok eredményei és a Legionella kolonizáció mértéke, amely alapján megállapítható, hogy egy létesítmény kockázata alacsony, közepes vagy magas szintű.
A kockázatértékelés elkészítéséhez célszerű szakember segítségét kérni, aki kellő mikrobiológiai és egyben műszaki ismeretekkel is rendelkezik, hogy elkészítse a kockázatértékelési dokumentációt. A mintavételek kizárólag a Nemzeti Akkreditáló Hatóság (NAH) által akkreditált laboratórium bevonásával történhetnek, amikor is a kockázatértékelő szakember segítségével a helyszíni bejárás során kijelölik a mintavételi pontokat. A NAH általi akkreditáció azonban nem elegendő, a laboratóriumok kiválasztásánál azt is figyelembe kell venni, hogy a laboratórium az akkreditáció mellett az NNGYK által Legionella vizsgálatra feljogosított laboratórium legyen.
A 2015-ben hatályba lépett EMMI rendelet mellett figyelembe kell venni az NNGYK által minden évben frissített módszertani útmutató, valamint a 2023-ban hatályba lépett 5/2023 (I.12.) ivóvíz vizsgálatokat szabályozó Kormányrendeletet is. A Kormányrendelet értelmében nemcsak a hálózati melegvizet, hanem az ivóvizet is ellenőrizni kell, lehetőleg melegebb időszakban, évente legalább egy alkalommal, akkreditált laboratórium által.
A medence vizekkel kapcsolatos új, 510/2023 (XI.20.) Kormányrendelet külön a medencés fürdővizek Legionella vizsgálatával nem foglalkozik, azt a 49/2015 (XI.6.) EMMI rendelet és az 5/2023 (I.12.) Kormányrendelet alapján kell végezni.
A vizsgálatok rendje általánosságban:
- hálózati ivó- és melegvíz vizsgálata évente egyszer;
- aeroszolt képző melegvizes medencéből 3 egymást követő megfelelő eredmény után a mintavételek negyedévesre csökkenthetők;
- medencevíz szűrt vizének vizsgálata negyedévente;
- nedves hűtőtornyok esetében szintén egymást követő 3 megfelelő eredmény után a mintavételek negyedévesre csökkenthetők;
- egyéb közegek pl. tűzi víz (sprinkler) rendszerek ellenőrzése évente egyszer.
Milyen egyéb paramétereket kell vizsgálni?
A Legionella vizsgálatok és a kockázatértékelés nélkülözhetetlen része a vízminta / mintavételi pont vízhőmérsékletének ismerete. A hálózati melegvíz esetén 1 perc kifolyatás után, hideg víz esetében pedig 2 perc kifolyatás után kell a vízhőmérsékletet mérni kalibrált hőmérővel. Ún. technológiai vizek esetén pl. nedves hűtőtornyok vize, a Legionella mellett kötelező vizsgálat a Telepszám 22°C paraméter vizsgálata akkreditált laboratórium által legalább negyedévente. A telepszám 22°C többnyire ártalmatlan, környezeti baktériumok gyűjtő fogalma, habár vannak közöttük olyan kórokozók, amelyek a legyengült immunrendszerű egyéneknél egészség kockázattal járnak. Általános szennyezettséget/terheltséget mutatnak, határértékük rendeletben szabályozott.
Hogyan lehet védekezni a Legionella ellen?
A válasz egyszerű, de sokszor nehezen kivitelezhető: megfelelő üzemeltetéssel. Ez azt jelenti, hogy
- a vízrendszer teljes hosszán legyen 55°C-nál magasabb a vízhőmérséklet;
- legyen cirkuláció kiépítve a rendszerben;
- bizonyos időközönként javasolt a hősokk vagyis a 60°C-nál melegebb víz áramoltatása a rendszerben, különösen azokban a rendszerekben, ahol nem tartható pl. forrázás veszély miatt a magas hőmérséklet.
Medencék, hűtőtornyok esetében nélkülözhetetlen a megfelelő biocid kezelés, mechanikus takarítás, biofilmek eltávolítása stb.
Ha már Legionella van a rendszerben, a hősokk a leghatékonyabb megoldás, azonban a hősokk és az ismételt mintavétel között teljen el legalább 5-7 nap a fals negatív eredmények miatt. Ha nincs lehetőség hősokkra, akkor alkalmazható pl. klór-dioxid, amely hatékonyan távolítja el a biofilmeket is.
Mindenképpen a megfelelő üzemeltetésre kell törekedni, ez képezi a jó gyakorlat és a kockázatértékelés alapját is.
